A 2008-as népszavazáson elszenvedett súlyos vereség és az ebben az évben kirobbant világgazdasági válság végleg megpecsételte az MSZP-SZDSZ kormányzat sorsát. A közelgő választásokon immár nemcsak a Fidesz győzelmét lehetett biztosra venni, de egyre inkább azt is, hogy ehhez a győzelemhez kétharmados parlamenti többség társul majd. Az akkori idők – s a hozzájuk kapcsolódó várakozások – jellemzésére kiválóan alkalmas a Paksi Atomerőmű új vezérigazgatójának a története. Ez az állami mamutcég a mindenkori kormány felségterülete volt – ideértve a politika fekete finanszírozását szolgáló bizonyos anyagi forrásokat is. 2009 tavaszán azonban már annyira érezni lehetett a közelgő változások szelét, hogy az amúgy is ingataggá vált baloldali kormányzat szakított a korábbi gyakorlattal és a politikai megbízhatóság szempontját mellőzve, kifejezetten szakmai alapon kívánta betölteni az erőmű megüresedett vezérigazgatói posztját. Így esett a választás Süli Jánosra, aki egész addigi pályafutását Pakson töltötte, végigjárta a szakmai ranglétra összes fokát, s aki politikailag nem kötődött a baloldalhoz, mi több, inkább konzervatívnak vallotta magát. Emiatt aztán szükségét is érezte, hogy a kinevezés elfogadása előtt kikérje a hatalom kapujában álló Fidesz jóváhagyását s egyben tisztázza: politikailag semmi köze sincs az őt kinevező baloldalhoz. Személyes találkozót kért Orbán Viktor pártelnöktől, aki szakított rá időt. Miután pedig Süli előadta a tényállást, arra bíztatta őt, hogy fogadja el a kinevezést, 2010 után nem fogják a másik oldal embereként kezelni. Ám mielőtt távozott volna, Orbán felírt egy telefonszámot egy papír fecnire, s azt azzal nyomta Süli kezébe, hogy a továbbiakra nézve ezt a számot hívja föl. (A történetet az érintett mesélte el különböző alkalmakkor több ismerősének, Pakson az idők során viszonylag széles körben ismertté vált, magam több forrásból is hallottam.)
Süli János természetesen komolyan vette Orbán intelmét és felhívta a megadott telefonszámot. Azon egy bizonyos Nyerges Zsolt jelentkezett be, aki – miután megtudta, milyen ügyben keresik – időpontot adott a hívónak: ekkor és ekkor várja őt Budán, a Radóc utca 8. szám alatt. Süli a megadott időben meg is jelent a megjelölt helyen (ahol a bejárat mellett apró réztáblán a Mahir Zrt. neve volt olvasható), majd az épületbe jutva bő egy órát várakoztatták őt az előtérben. Aztán beszólították. A szobában ülő zömök ember szó szerint ezzel a kérdéssel fogadta: „Ki is vagy te, bazmeg?” Miután Süli bemutatkozott és kellő önfegyelmet tanúsítva előadta jövetele célját, Nyerges Zsolt nagyjából ezt mondta neki: Jól van, bazmeg, fogadd el a kinevezést, csináld a dolgodat, de ne légy tévedésben: ahogy hatalomra kerülünk, rögtön kibaszunk téged a vezérigazgatói székből. Ha addig együttműködsz velünk és teszed, amit kell, akkor ennyivel meg is úszhatod.
Hogy Süli János a 2009. március 24-ei kinevezését követően mennyire működött együtt az őt Nyerges Zsolt személyében fogadó Simicska birodalommal, s hogy ez az együttműködés milyen dolgokban nyilvánult meg pontosan, azt természetesen nem tudhatjuk. Azt viszont igen, hogy a fiúk beváltották az ígéretüket: Sülit 2010. szeptember 13-án az MVM új igazgatótanácsa leváltotta posztjáról és visszaminősítette vezérigazgató helyettessé. Továbbá tudjuk azt is, hogy 2011 októberében indoklás nélkül ott is azonnali hatállyal felmondtak neki, így harmincévnyi munkaviszony után távoznia kellett az atomerőműből…
